Segítő szolgáltatások



Tájékoztató anyagok



Önkéntesség



Rólunk írták



Partnereink



Elérhetőségek

Email:
tuzmadar@tuzmadaralapitvany.hu


Telefon:
06 1 455 8100/8607 mellék


Mobil:
06 30 790 3841; 


Bankszámlaszám:
10300002-20249829-00003285

 

Adószám:

18120763-1-41

Feliratkozás hírlevélre

Név:


E-mail cím:

Köszönöm, jól vagyok!

 

Negyvenes nő, viszonylag kiegyensúlyozott és mozgalmas élettel. Van: nagy és színes baráti kör, régi, bejáratott, szoros barátságok, egy testvér, szeretett és kiteljesedést nyújtó munka. Nincs: szülők, már nagyon régóta, szerelem, már több mint egy éve.

Van már egy ideje fáradtság meg gyengeség, gyakori hasmenés, könnyen összeszedett és nehezen gyógyuló fertőzések, aztán később gyakori ájulás, vérszegénység.

 

Elindul a kivizsgálás, eleinte a hemoglobin-számon kívül minden rendben, minden lelet negatív, de az erő nem gyűlik, jönnek-mennek a lázas állapotok, a hasmenések folytatódnak, néha görcsös hasfájás kíséretében. Ekkor már aggasztó a helyzet, a nő saját kérésére befekszik kivizsgálásra egy budapesti kórházba. Itt aztán felgyorsulnak a dolgok: a harmadik nap bélelzáródás jelei mutatkoznak, ijedtség, műtét kilátásban, passzázsvizsgálat, szerencsére a kontrasztanyag átfolyik. Aztán két nap múlva kolonoszkópia, ekkor kiderül, hogy rosszindulatú daganat okozza a panaszokat.

 

Mindenki bizakodó: „kiműtik, kap egy kis gyógyszert (kemót), és túl is van rajta”.

Megműtik, akkor derül ki, hogy hatalmas (20x20 cm-es, az egész kismedencét kitöltő), immobilis, inoperábilis daganatról van szó. A nagyhírű bélspecialista azt mondja, ő még ilyet nem látott, próbál nyugodt maradni: „Próbáljuk meg a kemót, hátha megállítja a terjedést”. Áttét szerencsére nincs.

Ideiglenes sztóma viszont van. Két nappal a műtét után ebben vesz észre pulzáló vérkilökődést, rosszullét, újraélesztő csoport, intenzív osztály. Még aznap mentővel az érklinikára, ahol egy új eljárással megpróbálják „bestoppolni” a kilyukadt eret. Úgy tűnik sikeresen, de este a hemoglobin szám tovább esik, vérátömlesztés, reggel újabb műtét. Intenzív osztály, aztán sebészet, végül lassú felépülés.

 

Aztán néhány hét után elindul a kemo- és biológiai terápiás kezelés. Elsőre hatot irányoznak elő, aztán „majd meglátjuk”. A kezelések viszonylag jól tolerálhatóak, a harmadik után ugrásszerűen javulni kezdenek a véreredmények, és gyűlni az erő. Egyre több örömet hoznak a mindennapok: nő a mozgástér, kitárul a világ. Már önellátó, boltba, piacra jár, otthonról kisebb munkákat is el tud végezni. Az első CT egyértelmű javulást mutat, a hasban levő gyulladásos folyamatok eltűntek, a daganat regrediál. Közben a petefészkeken cisztaszerű képződmények jelennek meg. Újabb ijedtség, csak nem áttét, vagy esetleg egy, a másiktól teljesen független daganat? Az MR-vizsgálat nem talál rosszindulatú elváltozásra mutató jeleket. A kezelés folytatódik.

 

Egyértelmű erősödés, viszonylagos kiegyensúlyozottság, kiszámítható, kéthetes időbeosztás. Közben az onkológus és a sebész úgy döntenek, érdemes újra megpróbálni a műtétet. Tizennégy kemó után újabb CT és MR-vizsgálat, még jobb eredménnyel.

Júliusban megműtik. A sebész megdöbbenve látja, hogy a daganat töredékére összement, könnyen kiemelhető. Kiveszik még a cisztákkal teli petefészkeket és egy darab vékonybelet.

Néhány műtét utáni nap az intenzíven, aztán gyors felépülés. Megvan a szövettan, az előzményekhez képest jó, a petefészkekben és a vékonybélben nem találtak daganatos sejteket.

Mindenki nagyon boldog, kisebb csodáról beszélnek.

Még tizenkét kemoterápiás utókezelést írnak ki. Már lement a hatodik, itt tartunk most. Már munka, félállásban. És ha minden rendben megy, nyáron korrekciós műtét.

 

És ami e mögött van: nagyon (nem elvakultan) pozitív és bizakodó környezet. Csodálatos barátok és a testvér, akikről el sem tudom képzelni, mit tudhattak, mit hallhattak az orvosoktól és hogyan tudták elérni, hogy én ebből semmit, de semmit nem érzékeltem. Hogyan tudtak kiegyensúlyozottak és szilárdak maradni, hogyan tudtak engem építeni. Bízni. Pont úgy segíteni, ahogy kell. Fizikailag, lelkileg. Burokban tartanak, körbevesznek a szeretetükkel.

Kiváló orvosok. Szakmailag és emberileg is. Minden kérdésemre válaszolnak, mindig a rendelkezésemre állnak. Ha elképzelem, milyen idétlen problémákkal hívtam fel az onkológusomat: „Doktor úr, ma úgy elgyengültem”. „Márta, ez egy ilyen nap. Pihenjen le, és gondolja végig, hogy minden értéke rendben van, semmi oka aggodalomra. Lehet, hogy az időjárás okozza, nekem is vannak rossz napjaim”. Aztán a sikeres operáció után velem örülnek, simogatnak, ölelgetnek.

Szuper főnök és kollégák. Ahogy kiderült a betegségem, a főnököm rögtön azt mondta, semmi mással ne törődjek csak a gyógyulással, ők imádkoznak értem. A kollégák látogattak, érdeklődtek, segítettek. És most, hogy visszamentem dolgozni, nagyon-nagyon megölelgettek.

 

Rengeteg szorongás, rengeteg kérdés. Életösszegzés. Jövőkép nélkül élés. Rettegés az ismeretlentől.

És sok röhögés. A reakciókon: „jaj, ez a bajod, ez elég rossz, mert lehet, hogy nekem is ilyen van”. A hülye helyzeteken: „most akkor ne egyem meg az égett pirítóst, mert rákos leszek?” 

A végig nem gondolt kérdéseken: „te hová mész nyaralni?” (júliusban műtöttek).

A reklámokon: „önnek is bikini teste van?” (két hatalmas vágással a hasamon és egy sztómával.

 

És a hatalmas, közös bőgés hat héttel a műtét után, amikor az onkológus azt mondja: „Nos Márta, akkor szerintem Ön most meggyógyult”. Tudom-tudom, gyógyulás csak öt tünetmentes év után. De hátha.

 

ps: Azóta utókezelésre járok, és dolgozom. Utazom, ismerkedek (sztómával is),

teljes életet élek, és kíváncsian várom a februári CT eredményét. Köszönöm, jól vagyok!                                                                                             

                                                         

 Bendik Márta

Eseménynaptár

Facebook

Cikkek


Itt minden szónak súlya van 2015-06-29 12:44

A beteg és a „többiek”

részletek

Lélekben is gyógyulni kell 2013-11-10 20:29

A rák diagnózisa olyan mint a cunami: ahol előző nap még boldog párok sétáltak a tengerparton, ott másnap a pusztulás és romok képei fogadnak...

részletek

Előítélet-mentes sorstársak a Tűzmadárban 2013-11-10 19:18

Az egészséges ember a jelent, de jövőjét is csak egészségesként tudja elképzelni. Hárít, minden kórság gondolatától irtózik, még akkor is... részletek