Segítő szolgáltatások



Tájékoztató anyagok



Önkéntesség



Rólunk írták



Partnereink



Elérhetőségek

Email:
tuzmadar@tuzmadaralapitvany.hu


Telefon:
06 1 455 8100/8607 mellék


Mobil:
06 30 790 3841; 


Bankszámlaszám:
10300002-20249829-00003285

 

Adószám:

18120763-1-41


Hírlevél fel- és leiratkozás
esetén kérjük, küldjön e-mailt vagy telefonáljon.

Szakcikkek » A gyógyító erő bennünk van, csak fel kell ébreszteni

A gyógyító erő bennünk van, csak fel kell ébreszteni

2016-01-11 14:59:12

Pszicho-onkológia – avagy a daganatos betegek lelki segítésének helyzete ma, Magyarországon (interjú, amely az Amoena magazinban jelent meg)


László Kórház, onkológia.

- „Rohánszky Magda?

-Épp ott jön!”

A Magyar Pszicho-onkológiai Társaság elnöke, aki egyben a László Kórház pszicho-onkológusa, az ebédből érkezik, és a picike iroda felé terel. Belesüppedek a karosszékbe, és arra gondolok, innen nem könnyű kiszállni.

 

-Egy  két évvel ezelőtti onkológiai betegtalálkozón hallottam Önt arról beszélni, hogy milyen továbblépések várhatók a betegek lelki gondozásában. Szeretném olvasóinkat tájékoztatni, mi történt azóta?

 

Őszintén szólva kissé csalódott vagyok, bár ez a türelmetlenségemből fakad leginkább. Egyenlőre nem vagyunk hivatalosan sokkal többen ezen a területen, még mindig kevés pszichológus dolgozik az onkológiai osztályokon… Pedig ezen a területen nagy szükség lenne a betegek lelki felkészítésére, megfelelő minőségű,  akár személyre szabott információra, s mindazokra a pszichológiai intervenciókra melyek segítik a betegséggel való megküzdést, csökkentik az érzelmi terhelést, javítják az életminőséget .És nem csak a betegek, hanem a hozzátartozók számára is. Ami viszont jó hír, sokkal többet foglalkozunk a betegség lelki és fizikai körülményeivel, korszerű gyógyításának lehetőségeivel nyilvánosan, fórumokon, orvos- beteg találkozókon, betegeket összefogó civil szervezetek rendezvényein.

- Miben más a kórházban dolgozó pszichológus munkája?

A kórházi pszichológus szerepe nagyon különbözik a magánpraxisban dolgozó kollégákétól. Oda már egy döntés után, megfelelő motivációval érkezik a beteg, azzal a felismeréssel, hogy szüksége van problémái megoldásához segítségre.

  A kórházban ez kicsit másképp van. Együtt élünk a betegekkel hozzátartozókkal, orvosokkal, ápolókkal. Belülről tapasztaljuk a nehézségeket, a mindennapok kemény munkáját, azt, ahogy egy kezelőorvos küzd a betegéért, adminisztrál, megpróbál megfelelni minden irányban, és bizony sokszor nem jut elegendő idő arra, hogy beszélgessen a beteggel. Azt mondja el, amit ő tart fontosnak, és ez nem minden esetben azonos azzal, amire a beteg lenne kíváncsi. A beteg meg megérkezik a kezelésekre félelmeivel, szorongásával és a bizonytalansággal: hogyan tovább, mire számíthat, milyenek az életkilátásai. Amikor sor kerül az orvossal való találkozásra, gyakran hosszú várakozás után  a helyzet mégis felkészületlenül éri őket. Ezért hasznos, ha előre átgondolják kérdéseiket, akár fel is jegyezhetik őket, mert a rendelkezésre álló rövid időben az izgalom vagy a felfokozott érzelmek is gátolhatják őket abban, hogy mindent megkérdezzenek, amit szeretnének. Ilyenkor gyakran a pszichológusnál fogalmazódnak meg azok az információs hiányok, melyek a beteget nyugtalanítják.

- Nyugaton az emberek sokkal magától értetődőbben fordulnak pszichológushoz, mint hazánkban. Ön szerint miért?

Úgy általában a pszichológiai kultúra fejlettségével van baj. Még ma sem természetes, hogy fontos, sokszor megoldhatatlannak tűnő életproblémáinkkal pszichológushoz forduljunk. Sokan azt gondolják, hogy a segítség kérés a gyengeség jele. Megszoktuk, hogy a nehézségeket egyedül kell leküzdenünk, még akkor is, ha magunkban tudjuk, hogy nem sikerül a problémával egyedül megbirkóznunk.

 Az orvos-beteg kapcsolatban ritkán van mód az érzelmi problémák említésére. A betegek azt gondolják, ha lelkiállapotukról is beszélnének, feleslegesen fárasztanák az orvosukat, akinek amúgy is kevés az ideje. Pedig a kezeléseknek a hangulatot  befolyásoló mellékhatásaik is vannak. Erről az orvos tud elsősorban tájékoztatást adni, tisztázni sok tévhitet, eloszlatni a betegséggel kapcsolatos szorongásokat és akár javasolhatja is pszichológus bevonását a kezelés folyamatába. Az orvos-beteg kapcsolat egyik legfontosabb minősége a kölcsönös bizalom és biztonság. Ezt a sajátos és fontos kapcsolatot nem helyettesítheti egy pszichológus sem. A pszichológus nagy segítség a megváltozott élethelyzettel való együttműködés kialakításában, az érzelmi problémák rendezésében, a régmúltból felbukkanó problémák  feldolgozásába . Fontos, hogy a szerepek tiszták legyenek, hogy az orvos és pszichológus együtt biztosíthassa a betegek számára a legkorszerűbb, leghatékonyabb kezelést..

Mire kell felkészülniük a betegeknek, ha lelki problémák feldolgozásáról van szó?

Nekem rendkívül meglepő volt, hogy a kezelésre érkező betegek mennyire nem gondolják, hogy tehetnek magukért valamit. Többségükben az a hit él, hogy egyedül az orvos dolga a gyógyítás, s ő nem tehet mást, mint elfogadja a kezeléseket, az orvos döntéseit. Pedig az emberben ott a gyógyító erő, csak működésbe kell hozni. Nagyon fontos, hogy a beteg és környezete megtegye mindazt, amit az ő dolga. Gondolok itt a kellő testmozgásra, megfelelő táplálkozásra, a lelki egyensúly megteremtésére, a stressz kezelésére, ha kell a hétköznapok újra teremtésére egy élhető, értelmes élet érdekében…

 

Van akinek ez könnyebben megy, van akinek a család, a pszichoszociális környezet nyújt a megküzdéshez támaszt. Nehezebb a dolguk az egyedül élő vagy idősebb embereknek vagy a természetükből fakadóan kevésbé harcos szelleműeknek.

Fontos azt is tudnunk, hogy a rákos betegség ténye, a betegség következtében létrejövő változások az addig betöltött szerepekben, kapcsolatokban, vagy akár a kemoterápia és s  sugárkezelések maguk is okozhatnak olyan érzelmi reakciókat, állapotokat melyekkel foglalkozni kell.

 Az ingerlékenység, feszültség, hangulat ingadozás, a depresszió enyhébb vagy súlyosabb formája a betegek többségénél jelentkezik átmenetileg, s az időben érkező pszichológiai kezelés megakadályozhatja a tünetek állandósulását, súlyosbodását.  Fizikai és lelki tűrőképességünk, a kezelésekre adott reakcióink nagyon egyéniek és különbözőek, ezért nem egyformán szenvedünk ugyanazoktól a dolgoktól sem. Ezért fontos, hogy kommunikáljunk, magunkról és egymással, hogy megkaphassuk mindazt, amire a gyógyuláshoz a betegséggel való megküzdéshez szükségünk van.

Szívesen szólok még néhány szót a Tűzmadár Alapítványról, melyet a daganatos betegek és hozzátartozói számára hoztunk létre egy minőségi élet megteremtése érdekében. Az Alapítványban személyre szabott segítséget biztosítunk a hozzánk fordulóknak az életbe való visszagyógyulás vagy a megküzdés nehéz pillanataiban. Orvosok, pszichológusok, egészségügyi szakdolgozók, önkéntes segítők, gyógyult betegek vesznek részt az Alapítvány munkájában a teljeskörű gyógyításért.

• Vissza a szakcikkekhez •

Eseménynaptár

Facebook

Cikkek


Itt minden szónak súlya van 2015-06-29 12:44

A beteg és a „többiek”

részletek

Lélekben is gyógyulni kell 2013-11-10 20:29

A rák diagnózisa olyan mint a cunami: ahol előző nap még boldog párok sétáltak a tengerparton, ott másnap a pusztulás és romok képei fogadnak...

részletek

Előítélet-mentes sorstársak a Tűzmadárban 2013-11-10 19:18

Az egészséges ember a jelent, de jövőjét is csak egészségesként tudja elképzelni. Hárít, minden kórság gondolatától irtózik, még akkor is... részletek