Segítő szolgáltatások



Tájékoztató anyagok



Önkéntesség



Rólunk írták



Partnereink



Elérhetőségek

Email:
tuzmadar@tuzmadaralapitvany.hu


Telefon:
06 1 455 8100/8607 mellék


Mobil:
06 30 790 3841; 


Bankszámlaszám:
10300002-20249829-00003285

 

Adószám:

18120763-1-41

Feliratkozás hírlevélre

Név:


E-mail cím:

Tollak nélkül nincs szárnyalás

„A bennem élő tűzmadár”

avagy

Tollak nélkül nincs szárnyalás

 

Egy régi életkép és Pilinszky jut eszembe: „mert elhagyatnak akkor mindenek…”  

 

Évekkel ezelőtt, akkor és ott, abban a soha fel nem fogható pillanatban… csak ültem dermesztőn a fagyott lelki csöndben, egy egészségügyi intézet folyosóján. Kezemben egy lelet, mint egy végítélet. Fülemben még az orvos szavai zümmögnek homályosan távolról, felfoghatatlanul. Értem és mégsem. Felfogom és mégsem. Megtörtént és mégsem. Hiszem és mégsem. Rémálom vagy valóság. Még mindig csak ülök. Bár látok, észlelek és érzek, mégis olyan szürreálisan filmszerű bennem minden... Nem értem, hogy lehet ez? E közben a világ halad, lüktet, él körülöttem. Emberek jönnek, mennek. Zajok, hangfoszlányok, ajtócsapódás, léptek. Az élet, a nagy óriáskerék, rendíthetetlenül és feltartóztathatatlanul forog, csak forog, csak forog. Most azonban valóban megfordult velem a világ. Rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Ó, az emlékek… édesanyám, húgom. Most én… Bizonytalanul ülök a fehér kórházi fapadon. Ebből a váratlan, félelmetes és nem kívánatos, mindent megváltoztató élethelyzetből kellene felállnom. A szó szoros értelmében.  Még mindig forog a „film” melynek forgatásán nem akartam főszereplő lenni. Próbálom összerakni magam, mély levegőt veszek, felegyenesedek és lassú, bizonytalan léptekkel elindulok a kórházi lengőajtó felé, lassan lépésről lépésre közeledve, melyhez érve tudom amikor ott, azon a lengőajtón kilépek - ki a nagybetűs életbe - a világodba, már semmi sem lesz ugyanaz mint volt.

. . . . .

 

És mégis „…bizony mondom néktek…”: csak Te változtál. A világ nem. Te látod másképp a színeket, hallod másképpen a hangokat, alszod (vagy nem) az estéidet, és próbálod mostantól összerakni és élni a mindennapjaidat, vagy sodródni az árral. Te érzel másképpen! Te gondolkodsz másképpen! Csak még nem tudod. Az Idő fonala lassan szövi azt a lélekhálót, melybe kapaszkodva újra tudod építeni magad. Mert újra kell építeni magad. Ehhez kell minden egyes belső és külső életmorzsát összecsipegetni, bárhol, bárhogy, bárhonnan, bármennyit. Egy jó szó, egy érintés, egy jó gondolat, család, barátok, kezelések, utak, történések, eredmények, remények. Ezek a morzsák hívhatják elő benned a tűzmadarat! Ápold, gondozd ezt az erőt, érezd!  Minden és bármi, ami egy kis örömérzésre hangol. Egy percre, egy órára, egy napra, egy hónapra, egy évre  -  és ha most megállsz, és visszatekintesz az eddig megtett úton – mondhatod, és mondd ki azt, hogy igen: egy életre! Engedd ki a kalitkából a tűzmadarat. Merj hinni…! Legyen a lelkednek egy része, amelyet engedsz jó dolgokra gondolni, befogadni és szárnyalni…. Ha még nem „látod” a tűzmadaradat, légy kitartó, mert benned, bennem, mindannyiunkban ott van.  Nem megfoghatatlan ideák és elérhetetlen célok ezek, hanem olyan életmorzsák, emberek, dolgok, tevékenységek, gondolatok, amelyek életérzéseket mozdítanak meg bennünk. Ezek a morzsák táplálják a benned lévő tűzmadár erejét. Ez az erő felér egy lelki vérátömlesztéssel.  Ennek ápolása lehet gyógyulásunk egyik záloga.

 

Az én tűzmadaram nap mint nap tollanként építi fel önmagát. Minden egyes tollában olyan erő és szeretet lakozik, hogy ha a mindennapok történései meg is tépázzák és útközben el is hullik egy-egy tolla, a többi elég hitet és életerőt adjon a szárnyaláshoz. Az én madaram tolla egy 7 hónapra született csöpp lány élni akarása, aki ma 17. Az én madaram tolla a barátnőm csöndje, tekintete, kézfogása. Az én madaram tolla, hogy én is mindent megteszek magamért. Az én madaram tolla, hogy örömöt és szeretet adok. Az én madaram tolla a húgom, édesanyám, nagymamám emléke.  Az én madaram tolla egy közösség, egy olyan nyitott ház ahova bármikor betérhetek. Az én madaram tolla a szavalás. Az én madaram tolla a természet, a mozgás. Az én madaram… 

 

Bár néha viharvert és megtépázott, de repül. Ferdén és szárnyaszegetten, de repül. Hóban, fagyban, de repül. Közel a naphoz, a forróságban, de repül. Repül, repül, repül. Nem „tehet” mást. Hajtja, űzi egyre a szív szava és lázadása: „Nem érek rá halni, mert túl sok dologban „kell” élnem”.  És igen: másképp látom a színeket, a hangokat, másképp alszom az estéimet és nappalaimat. Nem töretlenül, nem vakon, nem rózsaszín ködben, de hittel, tűzzel, reménnyel, a tűzmadár tollaiból nyert életigenléssel. Ez az én választásom.

Eseménynaptár

Facebook

Cikkek


Itt minden szónak súlya van 2015-06-29 12:44

A beteg és a „többiek”

részletek

Lélekben is gyógyulni kell 2013-11-10 20:29

A rák diagnózisa olyan mint a cunami: ahol előző nap még boldog párok sétáltak a tengerparton, ott másnap a pusztulás és romok képei fogadnak...

részletek

Előítélet-mentes sorstársak a Tűzmadárban 2013-11-10 19:18

Az egészséges ember a jelent, de jövőjét is csak egészségesként tudja elképzelni. Hárít, minden kórság gondolatától irtózik, még akkor is... részletek