A beteg és a „többiek”
„A ’Hogy legyen esély a jó szóra’ című kampány a betegek és a „többiek”, az őket segítő szakmák közötti, lélektől lélekig való kapcsolatteremtésben nyújt segítséget. Legfontosabb eleme az S.O.S. Daganat! c. könyv. A daganatos betegségekkel küzdők és a „többiek”, gyakran sajnos két, egymástól elszigetelődő csoportot képeznek, és egyik csoport tagjai sem elégedettek azzal, ahogyan a másikkal szót értenek. Az S.O.S. Daganat! című könyv hiánypótló, intelligens segédeszköz, mely célzottan jeleníti meg beteg, orvos, pszichológus, dietetikus, lelkész és betegjogász összehangolt munkáját a gyógyulásért, a minőségi életért.” – mondta Kozák Zsuzsanna, a Vizuális Világ Alapítvány szakmai vezetője, a kampány egyik rendezvényén, az Írók Boltjában rendezett tájékoztatón.
Rohánszky Magda, onkopszichológus, a Tűzmadár Alapítvány vezetője a kommunikáció fontosságáról beszélt a rendezvényen. A beteg és az orvosok, a beteg és az egészségügyi szakdolgozók, a beteg és családja közötti kommunikáció sajátosságairól:
„Az onkológiai terület speciális, mert a rák életet veszélyeztető betegség, és ez a tény különösen nehéz helyzetet teremt a betegségfolyamatban résztvevők számára. Itt súlya van minden szónak, és annak is, hogy az a aszó mikor és miként hangzik el. Ezeken a tényezőkön múlik, hogy mennyire sikerül a betegben kiépíteni a biztonság érzését. …
A kommunikáció eszköz, amellyel az orvos közvetíti a beteg felé a rá váró lehetőségek és beavatkozások körét. Minden szó érzelmet kelt, ami befolyásolhatja a beteg döntését, terápiás együttműködését. Különösen fontos odafigyelni az általunk keltett érzésekre, amikor kiszolgáltatott, függő helyzetbe kényszerült emberrel beszélünk. …
Azt is tudni kell, hogy ami egy vizit során látszik egy betegből, az a viselkedése, sokszor csupán lénye lényegének töredéke. A mozgatók, a személyiség, értékrend, vágyak, stb. a láthatatlanban húzódik meg, mégis meghatározó. Ezért fontos az odafordulás, megértő figyelem és a megfelelő kérdések, hogy a mélyebb irányítókról is benyomást szerezhessünk.
A családtag vagy hozzátartozók, segítők körében az egyik gyakori hiba, amikor úgy segítik beteg családtagjukat, ahogy ők azt jónak látják, és nem azt nyújtják, amire az adott embernek valójában szüksége lenne. …
Minél többet beszélünk a rákról, minél inkább átlátjuk a betegségfolyamatokat és kezelési lehetőségeiket, annál inkább csökkenhet bennünk a szorongás és a félelem, amely elősegítheti, hogy a betegek és az egészségesek világa közötti távolság egyre kisebb legyen. Ez a könyv a rákbetegséggel kapcsolatos kommunikációban óriási lépés, igazi híd lehet.”
(Idézet az Orvosok Lapja 2015/5 számából, Radnai Anna cikkéből)